Kisistenek

Начало книги

Na már most, figyeljük csak meg a teknősbékát és a sast!

A teknősbéka földön lakó teremtmény. Lehetetlen nála közelebb élni a földhöz anélkül, hogy alatta lennél. A láthatára néhány hüvelykre terjed. Körülbelül olyan jó a gyorsulása, amilyenre szükség van egy saláta elcsípéséhez. Mindent egybevéve, úgy maradt fönn, miközben a további evolúció elsuhant mellette, hogy nem fenyegetett senkit és túl sok vesződséggel járt a megevése.

És akkor ott a sas. A levegő és a magasságok lénye, amelynek láthatára kihúzódik egész a világ pereméig. Elég éles a látása ahhoz, hogy észrevegye, amint valami kicsi és vinnyogó szerzet megzörrenti a harasztot fél mérföldnyire. Csupa erő, csupa fennhatóság. Villámgyors, szárnyaló halál. Elegendő karom és csőr ahhoz, hogy bármi nála kisebbet megegyen és legalább sietősen falatozzon egyet bármi nála nagyobból.

És mégis, a sas órákig fog gubbasztani a szirten és a világ országait szemlélni, amíg ki nem szúrja a távoli mozgást és akkor tekintetét rászegezi, rászegezi, rászegezi a bokrok közt bukdácsoló kis teknőre odalent a sivatagban. És el fog rugaszkodni…

Читать дальше →