Atuan sírjai

Начало книги

— Gyere haza, Tenar! Gyere haza!

A mély völgyben, a félhomályban kifeslőben voltak az almafák bimbói. Az árnyékba borult ágakon már imitt-amott felpattant egy-egy korai virág, rózsaszín-fehéren, akár valami halvány csillag. A gyümölcsöskert fasorai között, a sűrű, friss, nedves fűben egy kislány szaladt, pusztán a futás öröméért. Nem hallgatott azonnal a hívásra, még egy jó nagy kerülőt tett, mielőtt hazafelé fordult volna. A házikó ajtajában az anya a háta mögött lobogó tűz fényében állva nézte az aprócska alakot, amint bukdácsolva szalad a fűben, a fák alatt sűrűsödő sötétben, mint egy szélfútta bogáncspihe.

A ház sarkánál sáros kapáját tisztogató apa megszólalt:

— Mit csüngsz annyira azon a gyereken? A jövő hónapban úgyis eljönnek érte. Majd meglátod! Akárha eltemetted volna, úgy elmegy. Mi értelme ahhoz ragaszkodni, akit úgyis el kell veszítened? Semmi hasznunk belőle. Még ha fizetnének érte, amikor elviszik, de egy fenét! Csak megfogják, aztán már itt sincsenek, ennyi az egész.

Читать дальше →