A legtávolibb part

Начало книги

Amikor a tenger keleti pereme kivilágosodott, észak felől megjelent az égen egy hatalmas madár. Oly magasan, hogy szárnyát érték a korai napsugarak, amelyek még nem sütötték a földet. Csapásaival aranyló csíkokat rajzolt a levegőbe. Arren fölkiáltott és rámutatott. A mágus meglepetten kapta föl a fejét. Arcán kigyúlt a harag és az izgalom. Hangos kiáltást hallatott: „Nam hietha arw Ged arkvaissa!” — ami a Teremtés nyelvén annyit tesz: „Ha Kóbort keresed, itt megtalálod!” Erre, mint egy aranyrög, zuhanni kezdett, magasba nyújtott szárnnyal, mennydörgésként hasítva a levegőt, s orrlyukából füstölgő lángcsóvát fújva, egy ökröt egérként elkapni képes karmait előremeresztve a sárkány, akár egy sólyom, leszökkent a vízen ringó tutajra.

A szökőkutas udvarban a márciusi napsugár keresztültűzött a kőris- és szilfák zsenge lombján, a vízsugarak vidáman szökelltek és hullottak alá az árnyfoltokkal tarkított tiszta fényben. Az égre nyíló udvart négy magas kőfal ölelte körül. Azok mögött voltak a különféle helyiségek, más udvarok, folyosók, tornyok, átjárók, majd végül Kútfő Nagy Házának súlyos külső falai, amelyek ellenállnának bármiféle ostromnak, földrengésnek, sőt magának a tengernek is, hiszen nem csupán kőből, hanem legyőzhetetlen varázslatokból is építették őket. Kútfő ugyanis a Bölcsesség szigete, ahol a mágia tudományát tanítják, a Nagy Ház pedig a varázslás iskolája és legfőbb központja. A Nagy Ház központi helye viszont ez a kicsi udvar, mélyen elrejtve a falak között, ahol a szökőkút csobog, és fák hajladoznak esőben, napsütésben vagy a csillagok fényében.

Читать дальше →