Éjszakai őrség

Начало книги

A MOZGÓLÉPCSŐ lassan, nehézkes mozgással haladt. Nincs mit tenni, régi egy állomás. Viszont a szél szabadon átfújt a betoncsövön — összezilálta a frizurát, lefújta a kapucnit, a sál alá is bevette magát, legszívesebben mintha visszafújná az embert a mélybe.

A szél nem akarta, hogy Jegor följöjjön.

Egyre csak marasztalta volna.

Furcsa, de olybá tűnt, hogy körülötte senki sem vette észre a széljárást. Kevés volt a járókelő — éjfélre az állomás teljesen elnéptelenedett. Alig néhányan jöttek csak szembe, a mozgólépcsőn Jegoron kívül jóformán senki: egyvalaki előtte, ketten-hárman pedig mögötte. Ennyi.

Meg még talán a szél.

Jegor zsebre dugta a kezét, és megfordult. Már vagy két perce elhagyta a szerelvényt, de egyre csak azt érezte, hogy egy idegen tekintet vetül rá. Nem tűnt fenyegetőnek — inkább igéző, éles volt, a szúrósabb fajtából.

A mozgólépcső legalján egy magas, egyenruhás férfi állt. Nem rendőr, hanem katona. Arrébb egy nő, kézen fogva álmos kisgyerekét. Meg egy férfi — fiatal, rikító narancssárga dzsekiben, walkmannel. Olybá tűnt, mintha álltában aludt volna.

Читать дальше →