Éden

Начало книги

Égő gumi szaga töltötte be a vezérlőtermet, elvakultak és megsüketültek a lassulás prése alatt; ez volt a vég, de még ennyit sem tudtak végig-gondolni, ahhoz sem volt erejük, hogy kitágítsák a mellkasukat, és lélegzetet vegyenek, a végsőkig működő oxigénpulzátorok dolgoztak helyettük, úgy nyomták beléjük a levegőt, mint kis híján ki-pukkadó léggömbökbe. Hirtelen megszűnt a dübörgés.

Kigyulladtak a vészlámpák, minden oldalon hat, az emberek vonaglottak; a hajtómű műszerfalán, amely megrepedt, és harmonikává gyűrődött, vörös riadójelzés égett, szigetelésdarabok és pleximorzsák csúszkáltak zizegve a padlón, a dübörgés helyett tompa, erősödő sivítás hallatszott.

— Mi az ördög… — szólalt meg rekedt hangon a Doktor, miután letépte az oxigénmaszkot.

— Maradj fekve! — figyelmeztette a Koordinátor, aki az utolsó működő képernyőt nézte.

A rakéta megpördült, mintha falba ütközött volna, az embereket tartó nylonhálók megfeszültek, mint a húrok, egy pillanatig úgy érezték magukat, mint a tótágast álló hajóhintábán, aztán felbőgött a fékezőrakéta.

Читать дальше →