A gyermekkor vége

Начало книги

A tűzhányó, amely a Csendes-óceán mélyéből Taratuát kiemelte, immár félmillió esztendeje aludt. És mégis, gondolta Reinhold, olyan tűz fog itt hamarosan föllobbanni, amilyet még születésekor sem látott ez a sziget.

Elnézett a kilövőállomás felé, tekintete fölkúszott a Columbust körülvevő állványzat piramisán. Kétszáz láb magasan, a hajó orrán megcsillantak a lemenő nap utolsó sugarai. Az egyik utolsó éjszaka lesz ez a hajó életében; nemsokára odafönt lebeg majd az örökké napfényes űrben.

Idelent, a pálmák alatt, a sziget sziklás gerincének a tetején csend honolt. A létesítményből nem hallatszott más zaj, mint időként egy légsűrítő panaszos búgása vagy valamely munkás halk kiáltása. Reinhold megszokta, megszerette e csoportosan álldogáló pálmafákat, szinte minden este kisétált ide, hogy megszemlélje kicsiny birodalmát. Elszomorította a gondolat, hogyan fognak atomjaikra szétforgácsolódni, amikor a tomboló lángok közepette a Columbus fölemelkedik a csillagok felé.

Читать дальше →