Bill, a galaktika hőse

Начало книги

Bill sohasem döbbent rá, hogy a szex volt az oka mindennek. Ha a nap aznap reggel nem perzselt volna oly melegen a Phigerirsadon II rézszínű egén, és ha ő nem pillantotta volna meg a patakban fürdőző Inga-Maria Calyphiga tejfehér és terebélyes hátsó részét, több figyelmet fordíthatott volna a szántásra, mint a heteroszexualitás égető szükségére, és elhúzta volna a barázdáját a domb túloldalára, mielőtt a csábító zene felhangzott volna az út mentén. Ha nem hallja meg, sorsa nagyon-nagyon másként alakult volna. De meghallotta. Elengedte a robotöszvérhez csatlakozó ekeszarvat, megfordult, és ellátottá a száját.

Nem akármilyen látvány volt. A parádé élén egyetlen robotból álló zenekar haladt, ami négy méter magas volt, és hangszórókat rejtő nagy, fekete prémes díszcsákója csillogott. Oszlopszerű, aranysárga lába döngve csapódott le, miközben harminc ízeit karja hadonászott, vonózott és kalimpált a káprázatosan változatos hangszerek sokaságán. Katonazene lelkesítő taktusai töltötték be a levegőt, és még Bill vaskos paraszttappancsa is megrándult az otromba bakancsban, ahogy az úton masírozó szakasz fényes csizmái tökéletesen egyszerre dobbantak. Férfiasan duzzadó vörös ruhás mellkasukon kitüntetések csilingeltek, s talán az egész világon nem volt ennél felemelőbb látvány. Leghátul az őrmester menetelt, lenyűgöző hatást keltett paszományaiban és rangjelzéseiben, sűrű fürtöt alkotó érmeivel és rendjeleivel, kardjával, pisztolyával, belevalóságával és acélos tekintetével, amivel kiszúrta Billt, ahogy ott állt esetlenül a sövény túloldalán. Megőszült fejével bólintott a fiú irányába, harapófogószerű száját barátságos vigyorra görbítette, és cinkosan kacsintott.

Читать дальше →