Csillaghajók

Начало книги

— Mikor érkezett meg, Alekszej Petrovics?

— Ma.

— Már sokan érdeklődtek ön után.

— Igen? Nos, a legtöbbjük számára még most sem vagyok itthon. Kérem, csukja be az első szoba ablakát!

Belépett a szobába, levetette régi, elnyűtt katonai esőköpönyegét és leült íróasztala mellé. Zsebkendőt halászott ki a zsebéből, megtörölte az arcát, majd végigsimította ritkuló, puha, világosbarna haját. Aztán gondolataiba merült. A szobára mély csend borult. Hirtelen felállt és hosszú, kimért léptekkel fel és alá sétált a szekrényekkel és asztalokkal zsúfolt szobában.

— Tényleg lehetséges lenne? — buggyant ki váratlanul ajkai közül a félhangossá vált kérdés.

Eddig céltalan sétája határozott irányt kapott. Az egyik magas szekrényhez ment és nagy erővel felrántotta súlyos tölgyfaajtaját.

Mérőónok ezüstösen fehérlő sávjai villantak elő a szekrény sötét mélyéből. Az egyik mérőónon sárgaszínű, csontkeménységű kartonból készült kocka állt. A kocka szembenéző oldalán az éleket szürke papírlappal ragasztották le, amelyen fekete tussal rajzolt, különösalakú kínai írásjelek sötétlettek.

Читать дальше →