Vénuszdombi mesék

Начало книги

Amynek, amiért lelkesített, valahányszor szükségem volt rá, és amiért nem hagyta, hogy kevesebbel is beérjem. Amiért azt mondta, hogy ez lesz „a” könyv. Igaza volt.

Robertának, hogy képes voltam megírni.

Karinnak, akivel oly sok évet töltöttünk együtt. Messze nem lett volna ennyire örömteli az életem nélküled.

Jannek, Liznek, Edie-nek és Michelle-nek. Keresve sem találhattam volna támogatóbb barátokat.

Hollynak és Frunak, amiért első számú rajongóim. Szeretlek mindkettőtöket.

Mellissának és Jennifemek a nagyszerű kritikákért. Nem is kívánhattam volna magamnak jobb olvasókat. Segítettetek, hogy őszinte legyek.

Jessnek: a támogatásod és a barátságod sokat jelent.

„Loo-gey”-nek, amiért a legjobb barát, akit valaha remélhettem magamnak.

Travis „Mac” McKenzie hátratolta fején a Stetson kalapját, és belépett a Two Step Bár és Kávézóba. Végignézett a füstös helyiségen, és mindenkit alaposan szemügyre vett. Keresett valami furcsát, valami szokatlant. De csak a jól ismert társaság volt ott, főleg helyiek, akik szórakozni jöttek.

Читать дальше →