Az idő folyosói

Начало книги

— Látogatója van — mondta az őr, és elfordította a kulcsot.

— Mi? — kelt fel Malcolm Lockridge a priccséről. Órák óta feküdt ott, egy szakkönyvet próbált olvasni, hogy lépést tartson oktatói munkájával, de többnyire a mennyezet egy repedésén tartotta a tekintetét, és közben kesergett. Ha más nem, a többi cellából kiszűrődő zajok és bűzök túlságosan zavarták. — Ki az?

— Nem t’om. — Az őr csettintett a nyelvével. — Jó bőr. — Hangja megilletődött volt, nem olyan, mint máskor.

Lockridge töprengve ment. Az őr hátralépett egy kissé. Olvasni lehetett a gondolataiban: Óvatosan, hé, ez a fickó gyilkos. Nem mintha Lockridge elvetemültnek látszott volna. Közepes termete, vörösesszőke kefehaja, kék szeme, tompa, pisze orra nem mutatták többnek huszonhat évesnél. Mellkasban és vállban azonban szélesebb, tagjaiban vastagabb volt, mint a legtöbb ember, és úgy mozgott, akár a macska.

— Ne tojj be, fiacskám! — gúnyosan elfintorodott.

Читать дальше →